Mindenek előtt el kell hogy mondjam hogy eme animét nem vártam, sőt, igazából nem is terveztem. Eredetileg a Hoozuki no Reitetsu-t terveztem nézni, de mivel egy csapat sem vállalta be a fordítását, így jutottam ehhez az Inari-hoz, és be kell hogy valljam így utólag hogy jól tettem hogy elkezdtem nézni. Sőt azt is mondanám hogy a szezonban a sok "elbukott" shounen és gyengébb szezonvég után, hogy a szezon egyik legjobbja volt, és csak azért nem jelentem ki hogy A legjobbja mert még van hátra a hosszabbakból pár rész. Ennek ellenére messze nem volt tökéletes, de ez csak a szezon minőségét tükrözi, pedig megint jól indult és lett ez belőle, remélem az őszi vagy a nyári már odafog tenni keményen. Így elsőre odafog, de megint lehet az lesz mint az utóbbi 5 anime szezonban. Első sorban a Kamisama Hajimemashita-hoz lehetne hasonlítani, istenek, természetfeletti dolog és az egész egy romantikus komédiába rakva. Lényegében azért más volt, a Kamisama Hajimemashita ráment az epizodikus természetfeletti dolgokra, és a két főszereplő közötti romantikus kapcsolatra. Ami olyan mértékben nem lett volna baj ha nem lett volna mind két főszereplő ott idegesítő, legalább is szerintem. Az Inari-ban volt egy főszál és pár mellékszál, ezek kapcsolódtak egymáshoz és segítették egymás előre haladását. Noha a mangája még alig több mint 30 fejezetet élt csak meg - eddig legalább is - a komolyabb érdekességeket kihagyták. Mint például az istenségek múltja és egyéb, pedig lett volna itt Ukanomitama szüleiktől kezdve, Amaterasu-Oomikami-n át, akár Oomiyanome-no-kami-ig akárki. Ezen a ponton nem értem hogy oké hogy egy Romantikus komédia és Uka-Inari a főszereplő páros de mutathatna egy kevéske természetfeletti vonalat ha már belevitte az animébe ezt az istenek városa dolgot.
A történet Inari bénázásával kezdődik, sőt lényegében véget is azzal ér. Elején egy rosszul elsült tornaóra közben elég viccesen küldi padlóra a szerelmét Tanbabashi-kun-t. Ezután következik egy nagy Inari kiborulás az iskolában és bonyolódik az egész, odáig hogy elkezd szellemeket látni Inari. Kiderül hogy nem szellem hanem isten és megajándékozza egy képességgel. Más emberré tud alakulni, lényegében bármely ember alakját fel tudja venni ha akarja. Ebből következik később a főszál "vége". Azért megjegyezném hogy nem a story miatt szerettem, mert egy átlagos Slice of Life/Romantikus komédia volt az egész, csak több szál volt benne, meg valamiért számomra szerethető volt az ügyetlen főszereplő lány. Szerelmi szálakban eléggé kavaró volt az anime, volt pár "románc" szerű utalás Uka és Touka Fushimi között is, sajnos ezt a szálat nem igazán sikerült elvarrni a végére sem. Sőt igazából a végével nem értem hogy miért kellett ennyire felemásan véget érnie. A mangát nem igazán olvastam nagyon tovább csak bele-bele nézegettem - úgy hogy ha nincs igazam nyugodtan meg lehet kövezni -, de szerintem az utolsó két rész filler volt, és ha ebben igazam van nagyon meglátszott, mivel az egész egy elég más stílusba ért véget. Kezdeném azzal hogy egy mellékszálat sem zártak le csak a főszálat, de valószínűleg azt is filleresen. Igazából nem tudom miért tetszett ez az anime, de bejött, egyszerűen Inari naivitását imádtam, és az egész anime sokkal jobban bejött mint a legtöbb ilyen stílusú romantikus cuccos. Azt még nem említettem hogy igen egyedi stílust követett ez az anime. Vagy használt, de az se lehetetlen hogy egy véletlen az egész. Szóval számomra végig úgy jött le hogy ezen anime jobban bírja kezelni a komikus helyzeteket mint a drámaiakat. Félreértés ne essék nem azt mondom hogy a drámaiakat sem tudta, (bár azt megjegyzem hogy néha kicsit túlerőltette a drámát) csak amikor a drámaiak közben elengedett egy-egy kisebb poént, az soha nem szakította meg az adott hangulatot.
Már pedig egy felől szerintem a hangulat volt nagy ura ennek az animék. Sőt ennek az animének a szentháromsága a Grafika, a Hangulat, és a zenék voltak. Valahogy úgy össze volt illesztve hogy kevés olyan animét láttam - ezen műfajon belül legalább is - ami ilyen jól csinálta volna ezt a három dolgot. Zenék mesteriek voltak, az Opening is az Ending is, de a legjobban nekem ez az OST jött be, hihetetlenül imádtam. A hangulat, tudta amikor kellett fenntartani azt a búskomor hangulatot és valahogy tudta segíteni a vicceket is helyenként ahol kellett. A grafika meg, nem volt a legszebb, voltak hibák ugyanakkor mint említettem remekül hozzá illesztették egymáshoz a Hangulattal és a Zenékkel. Szóval a sablonos befejezéssel együtt nekem bejött, annyira hogy egy gyenge 8/10-et adjak rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése